Sziasztok!

Ma a nemr�gen meghirdetett novella�r� versenyem II. helyezettj�nek, Nettynek a novell�j�t olvashatj�tok el. A k�peket �n v�lasztottam hozz�, rem�lem, tetszenek, �s kicsit visszaadj�k a t�rt�net hangulat�t.

�s oda kell menni...
�rta: Netty

 „Nem ezt v�rtad, nem �gy mondt�k.
M�st �g�rt a sz�v �s m�st a sz�j.
Megint t�l van, megint f�zol,
pedig azt mondt�k, hogy j�n m�r a ny�r...”*

   Egy fiatal testv�rp�r tart�zkodott a parkban: Lucy �s Danny. A sz�l felborzolta a hajukat, bemer�szkedett szakadt ruh�jukba, �tj�rva minden egyes porcik�jukat. Nem zavarta �ket a rossz id�j�r�s. Csak j�rk�ltak, s v�gre megfeledkeztek a vil�g �ltaluk m�g alig ismert gy�trelmeir�l, belemer�ltek a sz�rakoz�s ny�jtotta gy�ny�rbe. Hat �vesek voltak, �s nagyon szeg�nyek. Minden egyes kellemes pillanatot ki kellett haszn�lniuk, mert otthon nem kedves, dolgos �desanya v�rta �ket, hanem k�t lusta, semmittev� feln�tt, akik a nehezen megkeresett p�nz�k fel�t elfecs�rlik ostoba dolgokra, mint p�ld�ul a j�t�kg�pre, alkoholra, n�ha a „z�ld sz�n� valamire”. Pontosan nem tudt�k, mi az, de a sz�leik teljesen megbolondultak att�l. Rettenetesen f�ltek a „z�ld sz�n� valami” hatalm�t�l.
   De most nem kellett arra gondolni. Kettesben voltak, a gy�ny�r� �s tiszta parkban. A kisl�ny kez�ben egy vadonat�j, feh�r p�tty�s, piros alapsz�n� labda csillogva verte vissza a nap gy�nge f�ny�t. P�r perccel ezel�tt vette egy boltban, ahol annyi volt a j�t�k, mint legtitkosabb �lm�ban. T�bb polcon sorakoztak fel a k�l�nb�z� pl�ss�llatok: mack�k, kacs�k, cirmos cic�k, b�logat�s kuty�k, tigrisek – melyeknek, ha megnyomt�k a has�t, ord�t� hangot adtak ki – �s azok a meseh�s�k, akiket ritk�n l�thatott a fekete-feh�r t�v�j�kben. K�k szeme k�nnybe l�badt. Gy�ny�r� volt a l�tv�ny, meg akarta az �sszeset venni, m�gis arra a labd�ra esett a v�laszt�sa. Az�rt, mert azzal a b�tyja is j�tszhatott.
   Danny nem sz�lt Lucyhez. R� sem n�zett az �j labd�j�ra. Sz�ve m�ly�n kicsit f�lt�keny volt, hogy testv�r�nek megadatott ilyen lehet�s�g. Ellenben � teljesen az apj�ra �t�tt: kev�ske p�nz�t olcs� cukork�kra �s nyal�k�kra k�lt�tte. Persze emellett musz�j volt elk�ltenie, mert ha a sz�l�k megkaparintott�k, akkor az �dess�g gondolat�t elfelejthette. Arra sosem gondolt, hogy esetleg el lehetne dugni.
   A kisl�ny megel�gelte a c�ltalan j�rk�l�st, �s mosolyogva fordult testv�r�hez. – Danny, menj�nk j�tszani! – Letette a labd�t a f�ldre. Koszos, m�gis szipork�z�an sz�p arc�t a kisfi�ra emelte, �s sz�les mosollyal b�mult r�. Csapzott sz�ke hajtincsei a szem�be l�gtak, a v�r�s selyem masni ellen�re.
   – Hagyj engem azzal a ronda labd�val! – M�rgesen n�zett Lucyre. Nem haragudott r�, ink�bb testv�ri f�lt�kenys�g l�ngolt fel benne.
   Lucy lehajolt, �s �jra k�zbe vette a j�t�k�t. – Mi a baj? – k�rdezte.

   Danny nem tudott ellen�llni testv�re gy�ny�r� szemp�r�nak, ez�rt elford�totta tekintet�t. Arca egy kicsit kipirult, nemcsak a hidegt�l, hanem att�l is, hogy nemsok�ra f�ny der�l a f�lt�kenys�g�re. – Nem szeretem azt a labd�t. Ennyi. Hagyj b�k�n!
   – De h�t ezt az�rt vettem, hogy j�tsszunk! – Mutat�ujj�val b�kd�sni kezdte Danny koszos fekete dzsekij�t.
   A fi� r�csapott Lucy kez�re. – Azt mondtam, hagyj b�k�n! Nem �rted, ilyen rossz a felfog�sod? – kiab�lta.
   – De... �n csak... �n csak – szipogta. L�t�s�t k�v�r k�nnycseppek hom�lyos�tott�k el. Alig b�rta visszatartani a s�r�st.
   – Tudod mit? Menj, �s pityeregd ki magad a buta labd�ddal egy�tt!
   Lucy elfordult, �s fut�snak eredt. – Gonosz vagy! – suttogta. M�r nem b�rta tov�bb; a k�nnyek v�gigfolytak koszos arc�n, maguk m�g�tt letiszt�tva azt az angyali �br�zatot.
   Nem n�zett h�tra. Nagyon m�rges lett a b�tyj�ra. Az eg�szben az f�jt neki a legjobban, hogy nem tudta, mi�rt tette ezt vele. Kedveskedni szeretett volna, direkt miatta vette meg. V�laszthatott volna egy bab�t, mellyel naphosszat j�tszhatott volna, Danny pedig csak n�zhetn�, hogyan sz�rakozik vele. De nem, Lucy sokkal jobban szerette testv�r�t, mint a v�gyait. Minek baba, ha nincsen t�rs, akivel j�tszhatott volna? Minek egy�ltal�n j�t�k, ha egyed�l van? Az a labda j� �tletnek t�nt. Danny im�dta a labdaj�t�kokat; kisebb korukban rongyokb�l k�sz�tettek gomb�cokat, vagy gombolyagot pattogtatva sz�rakoztak. A l�ny t�k�letesen tudta, hogy az embereknek nemcsak magukra, hanem m�sokra is gondolniuk kell. �gy �r�met szerezhet, �s enn�l igazabb �r�m ritk�n terem e vil�gon.
   �mb�r lelke m�ly�n sejtette, hogy Danny irigys�gb�l hajtotta el mag�t�l. T�l kicsi volt a sz�kincse ahhoz, hogy ezt ki tudja fejezni. Ez azonban b�ven el�g volt ahhoz, hogy meg�rtse �s �t�rezze im�dott b�tyja tett�t. Mik�zben szipogva s�t�lgatott az utc�n, esz�be jutott egy dal, melyet m�g a p�k viharvert r�di�j�ban hallott.

 „Homokba kell �rni a sz�t, ami annyira f�j.
Hagyni kell, hadd vigye a sz�l!
Homokba �rni a b�nt, amivel megb�ntott m�s,
miel�tt megjegyezhetn�d...”*

   M�r el�g nagy volt ahhoz, hogy elgondolkodjon bizonyos dolgokon. Feln�ttes akart lenni, hogy v�gre �n�ll� lehessen. Nagy tervei voltak; �llatorvos akart lenni, aki meggy�gy�tja a beteg �llatokat. Egyik bar�tn�je szerint ahhoz, hogy ez megval�suljon, feln�ttesen kell gondolkoznia, meg kell �rtenie, mi rejlik az emberek mondanival�ja m�g�tt.
   Amikor el�sz�r hallotta a sorokat, m�g nem �rtette, igaz�b�l mir�l is sz�l a dal. Maga el�tt l�tta, ahogy egy kisl�ny a homokba �rja a b�nt� szavakat (megvert az any�m), l�tta, ahogy a sz�l lassan elhordja a szemcs�ket, s a sz� egyre halv�nyabb lett, majd teljesen elt�nt. Nem �rtette, mi�rt kell homokba �rni, ha �gyis elf�jja a sz�l. Akkoriban nem n�zte a dalok mondanival�j�t, szinte mindent sz�r�l-sz�ra �rtelmezett. Kis gondolkoz�s ut�n r�j�tt, milyen szimbolikus �rt�ke van ennek, �s hogyan lehet �sszekapcsolni az eset�kkel.
   Danny megb�ntotta �t, mert valamilyen okb�l kifoly�lag d�h�t �rzett a nemr�giben megvett labda ir�nt. Mivel megb�ntotta, rosszat tett, teh�t b�nt k�vetett el. Semmi esetre sem akart bocs�natot k�rni Lucyt�l, tal�n az�rt, mert r�j�tt, hogy butas�got csin�lt �s emiatt sz�gyelli mag�t. Amikor az anyuk�ja nem sz�vta a „z�ld sz�n� valamit”, elmondta neki, hogy ha az emberek rosszat tesznek, meg kell bocs�tani nekik. Mindenki elk�vet hib�kat, ez teljesen norm�lis, de a b�ke �rdek�ben oda kell menni a m�sikhoz, megbocs�tani, �gy tesz minden j� kisgyerek. Lucy j� kisgyerek akart lenni. A zene is azt mondja, hogy homokba kell �rni a b�nt� szavakat, azaz el kell felejteni a gonosz tetteket.
   A s�r�s teljesen abbamaradt. Mik�zben gondolkozott, egymag�ban �llt a park m�sik fel�ben, labd�ja a h�na alatt helyezkedett el. Z�ld ruh�ja ujj�ba t�r�lte v�r�s szem�t. Szipogott egyet, s �rezte, hogy el�nti �t a megb�k�l�s. M�r nem haragudott b�tyj�ra, meg tudott bocs�tani. Arra gondolt, hogy nem mindenki k�pes ilyen k�nnyen elfelejteni egy b�nt.
   Elborzongott, hogyan tudott ilyen butas�g miatt haragudni a testv�r�re. Anyuk�juk szerint az �let t�l r�vid ahhoz, hogy duzzog�ssal t�lts�k el (igaz, ezt akkor szokta mondani, mikor a kicsik �sszevesznek, de att�l m�g van alapja, �s ezt Lucy tudta). Sz�gyellte, hogy ilyen buta volt. �jra felid�zte mag�ban a dal sorait,
(Homokba kell �rni a sz�t, ami annyira f�j. Hagyni kell, hadd vigye a sz�l!)
majd elindult, hogy megkeresse Dannyt.

„Oda kell menni, meg�lelni, akkor is,
ha nem te vagy a hib�s!
Odamenni, es�lyt adni, elengedni minden tartoz�st!”*