Sziasztok!

Ma a II. helyezett Lolly novell�j�t olvashatj�tok el - � holtversenyben z�rt �gy ezen a helyen Nettyvel. A k�peket �n v�logattam hozz�!

Sok�ig �n is �gy gondolkoztam, hisz ismerj�k be, van benne valami. De amikor megtapasztaltam ezt az �rz�st, �s beleszerettem a legjobb bar�tomban, h�rtelen megv�ltozott a dologr�l a v�lem�nyem. Term�szetesen �n se akartam neki elmondani, mert tudtam, hogy � engem csak bar�tk�nt szeret, de egy bizonyos id� eltelt�vel k�pes voltam eltekinteni az �rz�seim mellett �s �gy n�zni r�, ak�r egy legjobb bar�tra. Egy sr�cra, akit bar�tk�nt szeretek…

- Tyler, te meg, hogy-hogy itt? – torpantam meg egy nap a szob�m ajtaj�ban. �ppen akkor �rtem haza az iskol�b�l, ez�rt nem sz�m�tottam senkire se. Tyler, a legjobb bar�tom m�gis ott fek�dt az �gyamon �s olvasott.

- Mi a j� ebben? – lobogtatta meg az egyik kedvenc k�nyvem, grimaszolva.

- Tedd azt le! Ki engedett be? – kaptam ki neki gyorsan a kez�b�l. �reztem, hogy �g az arcom, hisz egy love storyba olvasott bele, ami ugye a l�nyoknak val�, �s mindig ciki, ha egy fi� beleolvas a kedvenc k�tetbe, legal�bbis az �n tapasztalataim szerint.

- Nem voltam ma suliba, �s anyuk�d beengedett ide – kacsintott r�m vigyorogva.

- Mi�ta vagy itt?

- Egy-k�t �r�ja, nagyj�b�l… - vonta meg a v�ll�t, mire �n csak gyeng�den elmosolyodtam. N�ztem, ahogy fel�l az �gyamon, a kezem ut�n ny�l, leh�z maga mell� �s �t�lel. Nem lep�dtem meg, hisz t�le ez a megszokott. Egy aranyos sr�c, aki tud barom lenni, de egy�bk�nt, az esetek t�bbs�g�ben egy im�dnival� alak.

- Kerestelek ma a suliba, telefonon is h�vtalak… Igaz�n sz�lhatt�l volna! – osztottam ki, amikor le�ltem mell�.

- Otthon hagytam a mobilom, sajn�lom.

- Mindegy… - vontam meg a v�llam. – Mi�rt nem volt�l ma suliba?

- Nem l�nyeg – mosolygott r�m gyeng�den, de volt a tekintet�ben valami… ami megr�misztett.

- Tyler, baj van? – k�rdeztem r� agg�dva, mire � teljesen komolyan v�laszolt.

- Semmi, nem sz�m�t.

- Akkor mi�rt v�lt�l h�rtelen ennyire komolly�? – faggattam. Nem �rdekelt, hogy nem akar r�la besz�lni. Mindent elmondunk egym�snak, nincsenek titkaink egym�s el�tt, legal�bbis eddig nem voltak.

- Loren, �llj le! Nem l�nyeg! – n�zett m�lyen a szemembe, de a hangja k�zbe nagyon hideg volt. Ahogy a szavait �rtelmeztem, csak azon cik�zott az agyam, hogy mi�rt nem mondja el. Csajjal lett volt? L�gott? A sz�leivel van valami baj? Annyi lehets�ges dolog felmer�lt bennem, de ezek mind-mind olyanok voltak, amiket elmondott volna. – Nincs semmi bajom, j�l vagyok, ne agg�dj! – mondta a szemembe gyeng�den �s megcs�kolta a homlokom.

- Rem�lem is – mosolyogtam r� gyeng�n, m�gis rossz �rz�sem volt.

- Milyen napod volt ma? – k�rdezte mosolyogva �s itt mes�lni kezdtem. Elmondtam neki a k�t �t�s t�rt�net�t, az egyik bar�tn�m h�lyes�g�t, �s hogy milyen pletyk�t hallottam az egyik volt bar�tn�j�r�l, � pedig csak nevetett �s nevetett. Nekem m�gis rossz �rz�sem volt, bajt �reztem, �s mintha � se �nmaga lett volna, hisz a nevet�se vid�m volt, meg minden, de mintha nem lett volna teljesen �szinte. Mintha csak vid�mnak akarta volna mag�t mutatni, �s egy�bk�nt nem is lenne az. Valami megv�ltozott, �s nem tudtam, hogy mi �s mi�rt.

Az�ta m�r lassan egy h�nap telt el, Tyler pedig egyre furcs�bb. Kevesebbet mosolyog, po�nkodik �s nevet, csak hallgat �s k�sz. N�gy h�t alatt m�r t�bbsz�r is megk�rdeztem t�le, hogy van e valami baja, de mindig csak r�m mosolyog �s megr�zza a fej�t.

Est�nk�nt ugyan �gy �r�kat t�lt a szob�mban, ugyan �gy besz�lget�nk, meg minden, de mintha elveszett volna bel�le az �letkedv. Ak�r csak egy robot, aki �l, besz�l, de semmi t�bb.

- Szia, bocsi a zavar�s�rt! Besz�lhetn�nk? – jelent meg egy szombat d�lel�tt, n�lunk.

- Szia. Persze! – n�ztem vissza r�. A hangj�b�l kivehet� volt, hogy baj van.

Mind a ketten le�lt�nk a verand�ra, �s hallgattunk. �n direkt nem sz�ltam semmit. V�rtam Tylerre, hogy mit fog mondani, de � csak meredt maga el�. M�gse sz�laltam meg, hisz �reztem, hogy csak a szavakat keresi ahhoz, amit el szeretne mondani.

- Most egy id�re elutazom – jelentette ki, kifejez�stelen�l.

- Hogy-hogy? Hov� m�sz?

- Sparkstones-ba, a klinik�ra – mondta, mire �n csak n�ztem r�. hogy hov�? Ord�tottam volna legsz�vesebben, hisz klinik�ra az ember nem megy csup�n j� kedv�b�l. F�leg nem Sparkstones-ba. Csak n�ztem r�, �s hagytam, hogy folytassa. – Kemoter�pi�ra kell j�rnom! – mondta halkan, er�tlen�l. – R�kos vagyok – z�rta le csendesen, �s halv�nyan elmosolyodott. Tudtam, hogy ez a mosoly csak nekem sz�l. Amolyan, nem lesz semmi gond mosoly, de a testtart�s�b�l, az arca t�bbi izm�b�l �s az eg�sz val�j�b�l l�tszott, hogy retteg. F�lt t�le, hogy mit hoz a j�v� sz�m�ra.  

- Tyler… - suttogtam, �s itt akaratomon k�v�l g�rd�lt v�gig egy k�v�r k�nnycsepp az arcomon. Ahogy n�zett r�m, �szrevettem a tekintet�ben a k�ts�gbees�st, a f�lelmet, amit m�r kitudja, mi�ta rejteget el�lem. Csak n�zett r�m, gyeng�n, er�tlen�l, feh�r b�rrel, v�r�ses szemmel �s v�konyan. Ez nem igaz. Hogy nem vettem eddig m�g �szre?! – �gy sajn�lom – �leltem meg zokogva, a v�ll�ra hajtva a fejem. � is szor�tott, �n is �t, �s k�zbe hallottam, ahogy nagyokat nyel. – Ugye meg fogsz gy�gyulni? – erre � csak n�m�n megvonta a v�ll�t. – Tyler, mondd, hogy meg fogsz gy�gyulni! �g�rd meg, hogy eg�szs�gesen t�rsz vissza! – k�ny�r�gtem zokogva, mire � nem reag�lt.

Egy p�r percig m�g �gy �lelt�k egym�st, de v�g�l elh�z�dott, a zseb�be ny�lt �s fel�m ny�jtott egy bor�t�kot.

- Ez a ti�d. Majd olvasd el, ha nem leszek itt!

- Mi ez? – k�rdeztem t�le kezemben a bor�t�kkal.

- Egy lev�l, t�lem. – erre �n n�m�n b�lintottam �s r�k�rdeztem.

- Mikor m�sz?

- Ma este.

- Meddig leszel t�vol?

- Fogalmam sincs.

- �s mi�ta tudod?

- M�r egy ideje… - jelentette ki, de �n itt nem k�rdeztem t�bbet. Nem tettem fel azt a k�rd�st, hogy mi�rt nem mondta el hamarabb, mert hasztalan lett volna. �gyse jutottunk volna semmire, �gyse v�ltoztathattam volna rajta, �s ahogy ez a tehetetlens�g a hatalm�ba ker�tett, r�n�ztem. Tyler a semmibe b�mult �s �reztem, hogy � is ugyan�gy szenved, mint �n. �t�lelt, �s csak �lt�nk egy�tt a verand�n, mint k�t, elveszett, szerencs�tlen ember.

„Kedves, Loren!” – kezd�d�tt a lev�l, ami Tyler hegyes bet�ivel volt �rva. L�tszott az eg�szen, hogy remegett k�zben a keze, de pr�b�lt min�l kiolvashat�bban �rni. A szemem �gett a sok s�r�st�l, de nem �rdekelt, csak olvastam �s �rtelmeztem a legjobb bar�tom szavait. „El�sz�r le se akartam ezt neked �rni, de h�t, itt van… Addig t�tov�ztam, hogy v�g�l meg�rtam, �s m�g oda is adtam. Sz�val, belekezden�k abba, amit mondani szeretn�k. Rem�lem mosolyogva kezdted el olvasni, mert akkor az azt jelenten�, hogy te se reag�lod t�l ezt az eg�sz helyzetet, de most nem is err�l szeretn�k besz�lni. Figyelmeztetlek, m�rges leszel r�m, lehet, hogy nem fogsz hozz�m sz�lni ezek ut�n, de �gy voltam vele, hogy tartozom neked ennyivel.

P�r h�napja, nagyj�b�l egy f�l �ve, hogy r�j�ttem… Addig csak furcs�lltam, hogy mi�rt keresem �n egyre csak s�r�bben a k�zels�ged, de most m�r tudom. Lehet, hogy nem k�ne, de nekem m�r nem el�g csup�n a bar�ts�god.

Most m�r biztos, hogy m�rges vagy, �s m�r szidsz is, �s hidd el, teljesen egyet �rtek veled. Hisz legjobb bar�tok vagyunk, �n m�gis n�k�nt n�zek r�d. Nem tudod elk�pzelni, hogy h�nyszor fogtam magam vissza az ut�bbi id�ben… H�nyszor vertem a fejem a falba.

Sz�val ennyi, csak ezt szerettem volna. Tudom, hogy ezt lerendezhettem volna egy sz�val is, de h�t…

Szeretlek! Tyler voltam”

Csak n�ztem egy ideig a pap�rlapot, amelynek az utols� sor�ban nyolc csod�latos bet� d�szelgett. „szeretlek” Ezt t�nyleg Tyler �rta volna? Minden bizonnyal igen, hisz � adta oda, �s ha ennyi nem lenne el�g, akkor m�g az eg�sz megfogalmaz�s is olyan. Egyszer�, zavart, sz�tsz�rt �s �vatos. Ilyen Tyler, ha az �rz�seir�l van sz�… Hisz tal�n mondhatom azt, hogy eddig m�g sosem besz�lt �gy isten igaz�b�l az �rz�seir�l. J�, az �desanyj�ra mondta egyszer-k�tszer, hogy szereti, de azon k�v�l semmi. �s most… itt van egy lev�l, amiben bevall mindent, �s azt �ll�tja, hogy szerelmes. Bel�m, Lorenbe, nem m�sba. Ez lehets�ges, ez a val�s�g, vagy csak �lmodom? Annyira elk�pzelhetetlen.

De mi�rt pont most mondta el? Mi�rt nem tudta hamarabb meg�rni ezt a levelet? Mi�rt h�zta id�ig? Ez �gy annyira nem j�, hogy legsz�vesebben majd kiugran�k a b�r�mb�l �r�m�mben, de k�zben a s�r�s sz�l�n �llok. Hiszen Tyler m�r minden bizonnyal Sparkstones fel� tart, a klinik�ra, a kemoter�pi�ra. Mit tehetn�k? Nem vagyok orvos, se senki m�s, aki ebben a helyzetben seg�teni tudna neki, csak egy l�ny, aki agg�dik �rte. De � ezzel mit �r?

Sz�rny� volt az elk�vetkezend� h�rom h�nap. Telefonon szinte naponta besz�ltem Tylerrel, �r�kon �t, de szem�lyesen sose tudtunk. Megk�rt r�, hogy ne l�togassam meg, mert nem akarja, hogy �gy l�ssam. M�g a lev�lr�l is besz�lt�nk, �s megegyezt�nk, hogy majd miut�n hazat�r, megbesz�lj�k. Tal�n ez�rt is volt ijeszt� hallani a gyenge, er�tlen hangj�t, amiben nem volt semmi �letkedv, semmi vid�ms�g, puszt�n a k�ts�gbees�s, a remeg�s �s a f�lelem. De meg fog gy�gyulni, igaz? �ps�gben fog hazat�rni, hozz�m �s ut�na boldogan fogunk �lni, szerelmesen. Ugye minden rendben lesz? Ugye meg fog gy�gyulni?

Az id� m�l�s�val az eml�kek halv�nyulnak, de soha el nem t�nnek. Lehet, hogy n�h�ny �v eltelt�vel a szeretett ember k�pe m�r elhalv�nyul, kev�sb� r�szletes, de mindig tudni fogjuk azt, hogy milyen is volt �. Amolyan im�dnival� alak, igaz? Lassan m�r tizen�t �ve, hogy megismertem Tylert. Eml�kszek r�, hogy akkor m�g mennyire gyerek is volt. Egy sr�c, aki eg�szen addig mit sem tudott az �let rossz oldal�r�l, am�g saj�t b�r�n nem tapasztalhatta. Am�g nem lett s�lyos r�kos, am�g nem vallott nekem szerelmet, �s v�g�l… am�g meg nem halt. A r�k er�sebb az emberekn�l. Vannak, akik leb�rj�k gy�zni, akik t�l�lik, �s meg�ssz�k egy kopaszod�ssal, de vannak olyanok, akiket legy�z a r�k. Tyler is ezek k�z� tartozott, de ennek m�r �t �ve.

Az�ta sok minden t�rt�nt. Az �letem fenekest�l felfordult. Az a fajta n� lettem, aki munkam�ni�s, nincs f�rje, se gyereke, csak egy j�l fizet� munk�ja, amivel foglalkozhat. Egy iroda, ahol a b�r sz�k�ben �lhet �s csin�lhatja a dolg�t, �s nem kell hazasietnie az�rt, mert v�rj�k otthon. Engem senki sem v�rt.

Miut�n Tyler meghalt, �n elv�geztem a gimn�ziumot �s t�bb ezer m�rf�lddel od�bb mentem egyetemre. Abban a v�rosban telepedtem le, egyes egyed�l. Magamba z�rk�ztam, nem �rdekelt k�l�n�sebben a k�r�l�ttem l�v� vil�g, csak dolgoztam �s dolgoztam, ak�rcsak egy robot. Az �letkedvem elveszett �s �r�kre megv�ltoztam, elvesztettem a r�gi �nmagam. Loren Sullivant, azt a mosolyg�s, vid�m, energikus l�nyt, aki voltam eg�szen tizennyolc �ves koromig. �s ezzel egy�tt elvesztettem a legjobb bar�tomat, Tylert is.