2013.08.28. 07:31, Salome
"Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését."
Sziasztok!
Most, hogy Kertész Imre nagysikerű művét, a Sorstalanságot olvasom, számtalan kérdés és gondolat felerült bennem a könyvvel kapcsolatban.
Véleményem szerint irodalmilag, nyelvezetében valóban egy kivételes alkotás, bár ha fáradtabban ültem neki, akkor ennek következtében már kicsit nehéz is volt megérteni a hosszabb, többszörösen összetett mondatokat.
A történet maga végig egy szálon fut, ha belegondolunk, csupán egy dolog történik: a koncentrációs táborba eljutás és annak a jellemzése.
"megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor."
A gyermekek gondtalan lelki világából csöppenünk a borzalmak mezejére, ám ez sem igaz: a pesti zsidó kisfiú már otthon láthatta az élet árnyoldalát, ugyanis szülei elváltak, és az ő elhelyezésén rengeteget veszekedtek, de a táborból visszagondolva ez is csak egy kedves játéknak tűnik... csupán egyszerű cívódás, de a lágerben nem ez a kérdés: élet-halál harc folyik.
A mű vége felé haladva egyre tragikusabb lesz a fiú sorsa: betegségei, gyengesége miatt kórházba kerül, és ki tudja, mi várhat még rá...
"Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is."
Ezután felmerülnek bennem a kérdések: Mi bűne lehet egy szinte még gyermek zsidónak? Mitől rosszabbak a zsidók, mint bármelyik német? Kijelenthető -e egy népcsoportól, hogy ők egységesen rosszak? Egyáltalán, ki a rossz és a kegyetlen egy ilyen helyzetben?