Sziasztok!

Újabb ködös napra ébredtünk, így ma mindenképpen úgy gondoltam, hogy megismertetlek Titeket az írásaimmal. Pontosabban írok egy kis "firkát", ami akár regény részlet is lehetne! Az első könyvem is hasonló stílusú lesz.

"Kétségbeesetten álldogált a színház oldalában, szőke hajába bele-bele kapott a szél. Hét órára beszéltek meg találkozót, és tessék, Roger nincs sehol sem!
Ann nagyon fázott, érezte, hogy a vékony sifonruha alá besüvít a szél. A lámpa gyenge fénye még sápadtabbnak mutatta az arcát, pedig a való élet színei közt igazi eleven lány volt.
Hirtelen elhatározás késztette arra, hogy odasétáljon egy piros telefonfülkéhez. Megmarkolt a a hideg vasat, és egy rántással kinyílt az ajtaja. Nedves és rozsdás lett a keze, de nem is érdekelte a dolog. Kezdte magát egyre rosszabbul érezni, ezért gyorsan tárcsázta Roger számát. A telefon kicsöngött, de egy ideig senki sem vette fel. Ann újra tárcsázott, bízott abban, hogy valaki meghallja.
- Jó estét, itt Elizabeth. Az uraságot keresi, Mr. Roger Jones-t?
- Igen, Elzie - suttogta Ann - Nem tudod, hol lehet?
- Nem, kisasszony - felelt elkeseredetten Elizabeth - Pedig vacsorára mindig hazaér, és utána megy a kisasszonnyal szórakozni. Ma nem ment Önnel színházba?
- Nem - Ann szipogott egy kicsit, Elzie hangjából azt érezte, hogy Roger meg is csalhatta - Nem csak a színházba nem jött el, de utána sem vett fel az autójával! Egy taxit sem hívott nekem! - Ann egyre erőteljesebben kezdett sírni, az sem érdekelte, hogy kinn mozgolódást hall.
- Kisasszony, én szívesen hívatok magának egy autót. Roger úr bizonyára elfelejtette.
- Köszönöm, Elzie - nyögte Ann.
- Tessék szépen bent várni a színházi büfében, majd beküldetem a taxist, ha megérkezik.
- Ó, Elzie - mondta Ann meghatottan - maga a legjobb házvezetőnő, akit valaha is ismertem.
A hálálkodások után elbúcsúztak, majd Anna még bent összehúzta a prémes kabátját a sifonruha felett. Ismét határozott mozdulattal nyitotta ki a fülke ajtaját, de az valamiben megakadt.
Az utcai lámpa fényében is jól lehetett látni, hogy Ann arca eltorzul, majd sikítás tör fel a torkából.
- Segítséég! - kiáltotta, miközben rárogyott a élettelen testre. Roger színházi öltönye vértől maszatosan fedte testét, Ann pedig csókokkal borította el. Hát nem feledte el őt az ő Roger-ja."

Nos, hogy tetszett nektek? Véleményeket várok a chat-be!

Üdv,

Salome