Sziasztok!

Az amat�r �r�k verseny�nek nyertese - Gemma - nagyon sz�p novell�t �rt, �s most szeretn�m, ha Ti is elolvasn�tok! A k�peket �n kerestem most hozz�, �gy, ahogy �n elk�pzeln�m a t�rt�netet.
A szerz� jutalma 20 kredit, �s a megjelen�si lehet�s�g. :)

Abadiel az utols� perceiben v�r�s eget l�tott feh�ren �zz� felh�kkel �s feket�be borul� nappal, semmi m�st. Gyermeki csod�lkoz�ssal figyelte a piros ezernyi �rnyalat�t, amint azok kellemesen ringat�z� t�ncot lejtenek k�r�l�ltte, �s bel�lr�l lusta v�gy mardosta valami ir�nt, amire egy �lettel ezel�tt olyan nagyon sz�ks�ge volt, de m�r r�g elfelejtette, mi is volt az pontosan. Az �g k�zeledett fel�. Lassan h�mp�ly�gve terpeszkedett f�l�tte, vigy�zva k�rbe�lelte �s betakarta. B�k�s volt �gy.

   Feh�rs�gben �bredt, b�r nem eml�kezett r�, mikor hunyta le a szem�t. Nem volt k�r�l�tte semmi, �s tal�n � sem volt semmi, csak puszta csod�lkoz� s�haj k�t vil�g k�z�tt. Nem ilyesmire sz�m�tott. Ebbe a verzi�ba egy cs�pp fant�zia, egy cs�pp gy�ny�r�s�g sem volt. A Feh�rs�g nevets�ges kivitelez�s volt, �s Abadiel szeretett volna hangosan nevetni, de nem volt benne biztos, hogy van-e sz�ja, �gyhogy v�rt �s figyelte maga k�r�l a semmit, k�zben pedig azon gondolkodott, hogy vajon szemei vannak-e.

   �gy d�nt�tt, ez�ttal nincsenek. Nem illen�nek a k�pbe.

  Perceket v�rt csup�n, vagy tal�n �vezredeket, mindegy is volt, elv�gre az id�, mint olyan, itt nem l�tezett �s nem is sz�m�tott, hisz hogy sz�m�thatna olyasmi, ami nincs is? Mint �. � sem sz�m�tott sohasem, �s nem is l�tezett.

   M�r. M�r nem l�tezik.

   Ink�bb m�r megint.

   A Hang bet�lt�tte a Feh�rs�get, �tv�ltoztatta �s egy pillanatra kisz�nezte azt, de v�g�l csak �resen hagyta, v�ltozatlanul �s feh�ren. Abadiel r�j�tt, hogy  a Hang egyenl� a Feh�rs�ggel, a Feh�rs�g pedig a Hanggal - a dolog m�g �gy is unalmas volt, mondhatni, de legal�bb biztosan kider�lt, hogy nincs sz�ja. Se neki, se a Hangnak.

  T�n sajn�lod? zengte a Hang l�gyan. Szeretn�l-e magadnak ajkakat?

  Abadiel egy keserves s�hajjal felelt volna, ha lett volna sz�ja, de mivel nem volt, csak finoman belecsimpaszkodott a Hangba, hogy v�laszolhasson.

Ugyan minek? Az � hangja sokkal m�lyebb volt, mint a Feh�rs�g�, �s hasonl�tott egy m�sik �let keser�des visszhangj�ra. Itt �gyis-�gyis egy nyelvet besz�l�nk.

   Igaz. De ez nem jelenti azt, hogy nem besz�lhetj�k �gy, ahogy szeretn�d.

 Szavaira a Feh�rs�g megmozdult k�r�l�tte. T�bb� m�r nem t�nt �gy, hogy a szikr�z� feh�rs�g maga a mindens�g, ink�bb olyan volt, mintha s�r� �s neh�z k�d ereszkedett volna a vil�gra, csak nem tudni, honnan. Tal�n egyenesen a csillagokb�l szakadt r�juk.

  Abadiel visszakapta a test�t.

   - H�t nem furcsa? - sz�lalt meg mellette egy szel�d n�i hang. Abadiel meglepetten ford�totta oldalra a fej�t. Egy fiatal, s�t�t haj� n� �llt mellette, csup�n p�r l�p�snyire t�le. Finoman mosolygott, �s �gk�k tekintet�vel �t figyelte. - H�t nem furcsa, hogy milyen t�r�keny l�nyek ezek az emberek? �vni kell �ket a sz�lt�l is, �s l�m, m�gis �k Isten legt�k�letesebb teremtm�nyei. A legcsod�latosabbak �s legszebbek.

   Abadiel egyet�rt�en h�mm�g�tt. �vatos �h�tattal maga el� emelte a kezeit, �s egyenk�nt beg�rb�tette mind a t�z ujj�t. Figyelte a csontok mozg�s�t a puha, hamvas b�rr�teg alatt, ahogy lassan �tford�totta a k�zfej�t. Egy pillanatra h�trafesz�tette a csukl�j�t, puszt�n az�rt, hogy jobban l�thassa az erek m�lyk�k h�l�j�t, ami eg�sz test�t �tsz�tte. F�lelmetesen gy�ny�r�nek tal�lta a bonyolult mint�kat, amiket az felrajzolt a b�re al�.

- T�k�letesek - s�gta elragadtatva. - Csupa csont �s h�s, semmi m�s, m�gis annyival, de annyival t�bbek, mint b�rmely m�s teremtm�ny!

   A fiatal n� mosolyogva b�lintott.

   - Te tudhatod ezt a legjobban.

   Abadiel von�sai megkem�nyedtek. Leengedte maga mell� a kezeit, �s �k�lbe szor�totta �ket. Kelletlen�l b�lintott egyet, de nem n�zett semerre, csak el�re. Igen, � m�r csak tudja. Mindig tudta, �s mindig tudni is fogja.

   - Mi t�rt�nt odalent?

Az �gk�k szemek der�s csod�lkoz�st sug�roztak Abadielre, ahogy az r�n�zett a mellett �ll� n�re. - H�t nem eml�kszel?

   Abadiel �sszepr�selte az ajkait. - Sosem eml�kszem, tudod j�l. Itt sosem. Csak a f�jdalom marad meg.

   A fiatal n� meg�rt�en b�lintott. J�s�gosan mosolyogva Abadielhez l�pett, �s finoman tenyer�be fogta az � tenyer�t. Abadiel csak most vette �szre, mennyi minden kavarog azokban az �gk�k tekintetekben. Ha k�zelebb hajolna, tal�n m�g a saj�t j�v�j�t is l�thatn� benn�k...

   - Szeretn�d? Szeretn�d l�tni?

   Abadiel egy pillanatra elgondolkodott.

  Azt�n megr�zta a fej�t.

  - Nem, �n... - elcsuklott a hangja. Nem n�zett az el�tte �ll� n�re, mert nem �rezte volna hely�nval�nak, most valahogy nem. Gyeng�d szor�t�st �rzett a kez�n. Hirtelen felt�madt benne a v�gy a tud�s ut�n, az ut�n, hogy tudja, hogy megint tudja...- a m�ltamat szeretn�m l�tni.

   - Azt, ami odalent t�rt�nt veled?

   Abadiel nem n�zett fel.

   - K�rlek... - lehelte v�laszul. - Tudni akarom, most mi�rt f�j ennyire.

   Az �benfekete haj� n� r�mosolygott. Elengedte az egyik kez�t, a balj�t, hogy apr� tenyereivel teljesen �tfoghassa a m�sikat. Puha �rint�se nyom�n melegs�g �ml�tt sz�t Abadielben, ami eml�keztette az otthon �s a biztons�g �g�ret�re, de... Nem �rezte mag�t otthon.

   - Tudod, v�g�l mindig ezt k�red - jegyezte meg kedvesen, �gk�k tekintet�vel belesimulva Abadiel tekintet�be. - A m�ltadat. A j�v�d helyett. H�t nem furcsa?

   Abadiel most el�sz�r kock�ztatott meg egy �vatos mosolyt.

   - Nem - v�laszolta puh�n. - Csup�n emberi.

   - �! - A fiatal n� szemei meglepetten elkerekedtek egy pillanatra. �gy t�nt, nem igaz�n tudja hova tenni Abadielt a meleg, szeret� mosoly�val az arc�n �s a v�gyakoz�s f�ny�vel a szemeiben, �m a meglepetts�g hamar elt�nt sz�p arc�r�l. Az ajkai sokatmond�an megr�ndultak. - �s �ppen ez�rt furcsa.

   Abadiel v�laszolni szeretett volna, mondani akart valamit, ak�rmit, b�rmit, de hirtelen megcsavarodott k�r�l�tte a feh�r mindens�g, �s mire �szbe kapott, a t�r k�r�l�tte megtelt sz�nekkel.

 S�hajtott egy m�lyet. Mostm�r mindenre eml�kezett.

 

   �vek �ta el�sz�r volt �jra olyan hideg, hogy Tobiasnak keszty�t �s s�lat kellett h�znia. K�l�nleges alkalom volt ez - � �ltal�ban sosem f�zott annyira, hogy s�lakhoz �s egy�b k�t�tt finoms�gokhoz kelljen folyamodnia, de az�rt a t�bbi ember ir�nti egy�tt�rz�sb�l fakad�an n�ha � is bebugyol�lta mag�t a meleg ruhadarabokba. Most viszont vacogva tette meg azt a p�r sz�z m�tert, ami a lak�sa �s a kedvenc k�v�z�ja k�z�tt h�z�dott. A legsz�vesebben eg�szen beles�llyedt volna az arc�t takar� v�r�s kock�s s�lba, vagy elt�nt volna a F�ld felsz�n�r�l, de sajnos egyiket sem tudta megtenni,. Pedig m�g a Pokolban is sz�vesebben lett volna. Ott legal�bb j� meleg van.

   A Red‘s ez�ttal t�mve volt. Tobias nem csod�lkozott k�l�n�sebben a dolgon - � maga is im�dta itt t�lteni f�l�s �r�it. A hangulatos k�v�z� egyben k�nyvesboltk�nt is szolg�lt, k�l�nlegess� �s egyediv� t�ve ezzel a t�gas �zlethelys�get.

A kedvenc asztal�hoz �lt, ahhoz, amely az egyik sarokba volt tolva, �s csak k�t sz�k volt k�r�l�tte. A s�t�t asztallap szolidan csillogott a r�es� f�nyben, ahogy Tobias tenyere csupa megszok�sb�l v�gigsim�tott rajta. Minden tov�bbi n�lk�l leh�mozta mag�r�l a sz�rke sz�vetkab�tot, gondosan a legk�zelebbi fogasra akasztotta, a s�lat viszont a nyak�ban hagyta. M�g a kellemesen meleg k�v�z�ban is f�zott egy kiss�.

   - �dv a Red’s k�v�z�ban, mit szeretne?

   Tobias felpillantott az asztal el�tt �csorg� pinc�rre. Egy vele egyid�s fi� volt az, saj�tosan unott fintorral az arc�n �s halv�nyfeket�re kopott tetov�l�ssal a nyakhajlat�n, R�vid s�t�tfekete haja gondosan k�colt volt, l�tszott rajta a zsel� j�t�kony hat�sa, �s az, hogy a fi� jelent�s mennyis�g� id�t t�lt�tt reggel a t�k�r el�tt �llva. S�t�tv�r�s, kopottas hat�s� farmert �s egy egyszer� fekete p�l�t viselt, barna f�z�s bakanccsal megtoldva. S�t�tsz�rke szemei t�relmetlen�l f�ggtek Tobiason.

   - Egy fah�jas cappuccin�t szeretn�k. - Tobias udvariasan r�mosolygott a pinc�rfi�ra. Pinc�rfi� ugyanilyen udvariasan visszafintorgott r�.

   - M�g valamit? - A hangja t�m�ny t�relmetlens�g volt, �s Tobias nem tudta nem �szrevenni, hogy az eg�sz l�nye tiltakozik az ittl�t ellen.

  - Nem, k�sz�n�m.

  A pinc�r sz� n�lk�l sarkon fordult, �s szinte fut�l�p�sben tette meg a visszavezet� utat a pulthoz.

   Tobias k�v�ncsi lett volna a nev�re.

 

   Az elk�vetkez� hetekben Tobias m�g n�gyszer futott �ssze a k�cos fekete haj� pinc�rfi�val, aki napr�l napra egyre flegm�bbnak �s flegm�bbnak t�nt, ami persze lehet, hogy amiatt volt, hogy Tobias minden egyes alkalommal fah�jas cappucin�t k�rt. Most is �pp erre k�sz�lt - �vatosan letette az asztalra a k�nyvet, amit az el�bb vett att�l a kedvesen mosolyg� l�nyt�l a pult m�g�tt, akit Stacy-nek h�vtak, �s aki legal�bb h�rom k�l�nb�z� m�ret� kuty�val (plusz a bar�tj�val) lakik egy�tt egy apr� lak�sban, �s visszafogott mosollyal az arc�n feln�zett a pinc�r s�t�tsz�rke szemeibe.

   Az s�hajtott egyet.

   - Hadd tal�ljam ki, fah�jas capuccino? - morogta az orra al�, �s Tobias eg�sz biztos volt benne, hogy ezt nem eg�szen neki lett c�mezve, de persze � meghallotta. � mindig mindent meghall.

   - J�l kiismert�l. - �gy d�nt�tt, tegezni fogja a fi�t, elv�gre egyid�s�k lehetnek.

  A v�lasz egy unott szemforgat�s volt, �s semmi t�bb. A  pinc�rfi� elfordult t�le, �s m�r indult is, hogy valaki m�s rendel�s�t is felvegye, de...

   - Tobias. Tobias Markson a nevem.

   A s�t�thaj� fi� �pp hogy csak visszaford�totta a fej�t Tobias fel�. Egyik szem�ld�ke a magasba sz�k�tt, ahogy visszan�zett, fel�l�nk�tve unott grimaszba torzul� von�sait a meglepetts�g mer�sz vonalaival. Egy hossz� pillanatig csak b�mult Tobiasra, tal�n most el�sz�r n�zte meg mag�nak igaz�n az egyetemista fi�t a m�lysz�ke haj�val, enyh�n szepl�s arc�val �s csokol�d�barna szemeivel. Egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem, de Tobias mosolya kisz�lesedett.

   Azt�n a pinc�rfi� horkantott egyet, �s visszafordult.

   - Senki sem k�rdezte.

 

Tobias mosolyogva figyelte, ahogy vend�ge k�rbetekint a nevets�gesen apr� lak�sban, amire j�maga meg nevets�gesen b�szke volt. Az eg�sz nem volt t�bb n�gy szob�n�l, �s maga a h�l� akkora volt, hogy ha Tobias v�gigny�lt az �gyon, akkor gyakorlatilag ki is t�lt�tt a m�g szabadon l�v� helyet a szob�ban. Ehhez hasonl�an a (jobb h�j�n) nappalinak nevezett helys�g is zs�folt �s kicsi volt, de ez nagyban annak a hatalmas fekete versenyzongor�nak volt k�sz�nhet�, ami a mini f�t�test �s a k�nyvespolc k�z� volt bepasz�rozva. A cserepes n�v�nyek nem is f�rtek m�shova, csak a zongora tetej�re.

   - Nem gondolkodt�l m�g azon, hogy ezt a zongor�t egyszer�en kidobd az ablakon? - fordult fel� Daniel, �rtetlen�l r�zva a fej�t.

Daniel. Daniel volt a neve.

   - Nem lehet - r�zta meg a fej�t Tobias, mik�zben a versenyzongora mell� l�pett. Tenyer�vel szeretteljesen v�gigsim�tott a csontfeh�r billenty�k sor�n, de csak finoman, hogy egyetlen hang se sz�laljon meg.

   Daniel felhorkantott.

   - M�r hogy ne lehetne! J�, kicsit t�nyleg nagy ahhoz a miniat�r ablakhoz, de az eg�sz csup�n akarat k�rd�se...

   Tobias elmosolyodott. Feln�zett Danielre, aki k�zben eg�szen odas�t�lt mell�, �s most hol a zongor�t, hol a szepl�s fi� arc�t n�zte zsebrev�gott kezekkel. Febru�r k�zepe fel� j�rt az id�, �s odakint m�g mindig irdatlan hideg volt, de Daniel r�vidujj�, V kiv�g�s� p�l�t viselt a b�rdzsekije alatt. Meg fekete lencs�s avi�tor napszem�veget, de azt legal�bb Tobias leim�dkozta r�la, mikor felj�ttek a lak�s�ra.

   - A figyelt�l volna r�m, akkor tudn�d, hogy zenei egyetemre j�rok - jegyezte meg Tobias a zongor�ra b�kve. - Zenei egyetemre.

   Daniel v�llatvont, mintha nem igaz�n �rdekeln� a dolog, de az arc�ra k�sz� sz�gyen halv�ny p�rj�t nem tudta elrejteni. - Sz�val zongor�zol. Nagy �gy.

   Tobias b�lintott.

   - Igen. Igen, az.

   Az �lmaira gondolt.

 

   K�s� m�rcius volt, egyike az olyan sz�p tavaszi est�knek, amikor Tobias r� tudta venni az alapj�raton egy�ltal�n nem s�tap�rti Danielt arra, hogy tegyenek egy k�rt a k�zeli parkban. Persze a lelkesed�s�t m�r nem tudta r�er�ltetni, �gyhogy v�g�l be kellett �rje egy morcos s�tapartnerrel, aki minden adand� alkalommal megpr�b�lt visszafordulni a lak�sa fel�.

   - Igaz�n mes�lhetn�l a csal�dodr�l! - k�rte Tobias az egyik r�gyez� magn�lia bokor mellett, amin�l egy pillanatra meg�lltak. V�laszul egy v�llr�nd�t�st kapott.

   - Nincs mit. Nem vagyunk j�ban.

  Tobias s�hajtott egyet. Igen, ezzel m�r � is tiszt�ban volt.

   - Akkor mes�lj arr�l, hogy mi�rt - csavarta meg k�r�s�t ravaszul a m�sikra mosolyogva. Daniel �res tekintettel b�mult r�.

   - Nem ilyen fi�t akartak maguknak. Ennyi az eg�sz.

   Tobias gondterhelten pillantott a s�t�t haj� fi�ra. Kereste a m�r j�l ismert sz�rke tekintetet, de Daniel elfordult t�le, �gy nem tudta kiolvasni a fi� �rz�seit a szemeib�l. Egy pillanatra v�kony vonall� szor�totta a sz�j�t.

   - Sajn�lom - suttogta, �s l�bujjhegyre �llt, hogy cs�kot leheljen Daniel ajkaira. - Szeretn�d... szeretn�d, ha visszaforduln�nk?

  De egyik�k sem tudta, hogy jutottak el id�ig.

 

   Kopogtattak.

   Hajnali f�l h�rom volt, �s Tobias �pp az igazak �lm�t aludta egy sz�l pizsamanadr�gban, mert borzaszt�an melege volt, �gy az �jszaka folyam�n levetette mag�r�l a fels�r�szt. Fogalma sem, volt ki lehet az ilyenkor, de az�rt beleb�jt a papucs�ba, �s �lomittasan kislattyogott az el�szob�ba.

   Az orra alatt motyogva a h�lye r�szegekr�l �s a kisz�m�thatatlan macsk�sn�nir�l a 2/A-b�l, kit�rta az ajt�t.

   - Mivva‘? - k�rdezte azt�n, t�l laposakat pislogva ahhoz, hogy azonnal felismerje �jszakai l�togat�j�t.

   - Felmondtam az alb�rletem.

   Daniel volt az. Az egyik kez�ben egy hatalmas sportt�sk�val, a m�sikban pedig egy piros p�r�zzal, aminek a v�ge egy nyugodtan �cs�rg� fekete-feh�r foltos k�ly�kkutya nyak�rv�hez volt k�tve. Tobias zavarodottan �sszer�ncolta a szem�ld�k�t.

   - Mi�rt? - k�rdezte egy cs�ppet �ntudatosabban, mint az el�bb. Azt�n a kuty�ra b�mult. - � ki?

   - Az utc�n tal�ltam. Szarul n�zett ki, sz�val... - megvonta a v�ll�t, mintha nem �rdekeln� a kutya sorsa. - Az �reg nyanya, akit�l a lak�st b�reltem, nem enged�lyez h�zi�llatokat.

   Tobias halv�nyan elmosolyodott.

   - Gyertek be! - Azzal sz�lesebbre t�rta a bej�rati ajt�t, �s f�lrel�pett az �tb�l.

Tobias minden kedden este f�l kilenckor �rt haza az egyetemr�l, �s ezt Daniel j�l tudta. Az elm�lt egy h�napban akaratlanul is az esz�be v�ste Tobias eg�sz heti �rarendj�t, az �sszes el�ad�ssal �s pr�b�val egy�tt, �s n�ha m�g n�la is jobban tudta, hogy mikor hol kell lennie. Daniel sosem gondolta volna, de �gy t�nt, a l�tszat ellen�re Tobias egy kiss� sz�tsz�rt. Nem v�szesen, csak n�h�ny elt�nedez� ruhadarab vagy konyhaeszk�z �rulkodott err�l, amelyeket azt�n Daniel napokkal k�s�bb a lak�s legmegd�bbent�bb szegleteiben tal�lt meg. M�ltkor p�ld�ul a pizzav�g�t tal�lta meg a szennyeskos�rban, mikor az egyik ing�t kereste, amit v�letlen�l kevert a kimosand� ruh�k k�z�. Majdnem megv�gta vele a kez�t.

   Most jelenleg �pp az elt�nt napszem�veg�t kereste, amelyet Tobias k�rt k�lcs�n m�g h�rom nappal ezel�tt, de sehol sem tal�lta. Piano (a k�ly�kkutya, akir�l mint kider�lt, val�sz�n�eg egy dalmata �s egy ag�r bizarr kever�ke, �s akit v�g�l Tobias nevezett el) seg�t�k�szen loholt a nyom�ban, de mivel neki meg fogalma sem volt, mit keresnek, � sem j�rt nagyob sikerrel.

   B� f�l �ra ut�n Daniel feladta a keres�st, �s ink�bb lerogyott a sz�vetkanap�ra, �s bekapcsolta a t�v�t. Piano felugrott az �l�be, ami elvileg nem lett volna szabad neki, de ez�rt se Daniel, se Tobias nem sz�lt m�g r� soha, �s m�r k�t perc ut�n �gy horkolt, hogy Daniel feladta a Dr. Csont leg�jabb r�sz�nek �lvez�s�t, �s ink�bb kikapcsolta a t�v�t. Felpillantott az �r�ra.

   20:28. Tobias hamarosan itthon lesz.

   A gondolat el�gedetts�ggel t�lt�tte el.

 

   M�r legal�bb egy hete �ml�tt az es�, amikor Tobias v�g�l v�gleg felhagyott a rem�nnyel, hogy lemehetn�nek s�t�lni a parkba. Piano m�lyen osztozott efeletti csal�dotts�g�ban, de Daniel - mint az v�rhat� volt - t�k�letesen el�gedett volt a kialakult helyzettel. � sokkal sz�vesebben heny�lt a kanap�n, titkon �lvezve Tobias kellmes zongoraj�t�k�t. A vil�g�rt se ismerte volna be, de a gy�ny�r� dallam ellaz�totta �s megnyugtatta. Tobias gyakorlott kezei a billenty�k�n sz�m�ra az otthont jelentette.

   Piano a zongora l�bain�l hevert, �s b�r � tov�bbra is j�tszotta a s�rt�d�ttet, ami�rt senki nem vitte ki s�t�lni m�r vagy h�rom napja, val�sz�n�leg � is �lvezte Tobias j�t�k�t. Nev�hez h�en k�l�nleges �rdekl�d�st mutatott a hatalmas hangszer ir�nt, egyszer p�ld�ul felugrott a zongorasz�kre, �s csak Tobias elsz�rnyedt ki�lt�sa �ll�totta meg abban, hogy �t ne ugorjon a klaviat�r�ra is. (Az eset ut�n azt�n szerencs�tlen kutya t�z percen kereszt�l hallgathatta Tobias t�relmes kioktat�s�t arr�l, mit szabad �s mit nem egy kuty�nak a zongor�val.)

   Daniel egy ideig a kanap�r�l hallgatta a puha dallamok keser�des egym�sbafon�d�s�t, de azt�n szok�s�hoz h�ven fel�llt, �s diszkr�ten be�llt Tobias h�ta m�g�. Szerette n�zni, amint a sz�ke teljesen �tadja mag�t a zen�nek, olyankor mindig t�k�letesen felszabadultnak �s boldognak t�nt, �s ilyenkor �t figyelni Danielt is �r�mmel t�lt�tte el - ez megint egy olyan dolog volt, amit a fi� a vil�g�rt sem ismert volna be.

   Tobias �ltal�ban nem figyelt fel az �t vizslat� �vatos tekintetre, de most valami�rt meg�rezte, hogy Daniel a h�ta m�g�tt �ll, �s egy pillanatra elvigyorodott.

   - Seg�thetek valamiben, Danny? - k�rdezte vid�man, le sem v�ve a szem�t a billenty�k sor�r�l.
   - Nem, �n... ��, nos... khm. Mit j�tszol?

   Tobias elismer� h�mm�gg�ssel ad�zott Daniel �gyes ment�s�nek. K�zben persze f�lig �rt a sz�ja.

   - Az Exogenesis szimf�ni�t.

   Danielnek fogalma sem volt, azt eszik-e vagy issz�k.

   - Az Bach, vagy mi?

   - Igaz�b�l Muse - nevette el mag�t h�travetett fejjel Tobias, egy percre sem hagyva abba a zongor�z�st. Danielt valami�rt leny�g�zte, hogy �gy is milyen k�nnyed�n suhannak az ujjai a billenty�k felett. - De ha engem k�rdezel, sokkal �rdekesebb darab, mint n�h�ny �sr�gi t�rsa.

   - Aha. H�t mindenesetre sz�p.

  - Igen, szerintem is.

   Daniel ott maradt a h�ta m�g�tt, m�g Tobias v�gig nem j�tszotta a darabot.

   Tobias gyakran �lmodott a Kitasz�t�sr�l. Nem csak a saj�t kitasz�t�s�r�l, hanem arr�l az alkalomr�l, amikor testv�rei ezersz�mmal hullottak al� a Mennyb�l, �s � v�rz� sz�vvel n�zte v�gig, ahogy angyalok t�pik csom�kban saj�t sz�rnyaikat, mert ez volt a b�ntet�s�k, ami�rt Lucifert, a F�nyhoz�t v�lasztott�k. � is ott volt k�z�tt�k, de � sokkal ink�bb az emberek miatt, �gyhogy ir�nikusnak is tartotta, hogy Luciferrel �s k�vet�ivel egyid�ben bukott le. Lucifer t�ls�gosan szerette Atyj�t. � meg t�ls�gosan szerette az embereket.

Az �lmaiban k�s�rtett�k az eml�kei �s a tud�s, aminek a birtok�ban volt. N�ha zokogva �bredt, meztelen h�t�t mardosva �s azt k�v�nva, b�rcsak elfelejthetne mindent, b�rcsak elfelejthetn�, hogy ki �. De persze ez a b�ntet�s r�sze volt - �jb�l �s �jb�l a F�ldre sz�letett, v�rz� �s sik�toz� angyalok eml�k�nek a terh�vel a v�ll�n, �s a k�r megszak�thatatlan volt. Mindig ugyanaz ism�tl�d�tt, �s b�r Tobias egyetlen el�z� �let�re sem eml�kezett soha, tiszt�ban volt vele, hogy ugyanazokban a hib�kba esik bele, csak m�shol �s m�shogy. De nem b�nta.

   Csak Danielre kellett n�zzen, �s tudta, hogy nem b�nja.

   Sohasem b�nta.

 

  Akkor mondta el neki, amikor azt hitte, az �r elveszi t�le. Egy k�rh�zi �gyon t�rdepelve, k�ts�gbeesetten �s keservesen, a megs�rgult leped�t markol�szva mondta el Danielnek, aki alig volt mag�n�l a v�rvesztes�gt�l.

   Baleset volt. A sof�r nem l�tta k�zeledni �t a motorral.

   Tobias fej�ben ott csengett az erenyi k�nkeserves sikoly, ahogy berontott Danielhez a s�rg�s�gire, �s mind csak hangosabb lett.

Ez b�ntet�sed, ez az, ez mind. Ez a b�n�d �ra. B�nh�dj! B�nh�dj!

   Halv�nyan eml�kezett r�, hogy beh�zott egyet az orvosnak, amelyik az �tj�ba �llt, mikor megpr�b�lt bejutni Danielhez, de nem foglalkozott most ilyesmivel, semmivel sem foglalkozott m�r. Danielre figyelt csak, mert egyed�l csak � sz�m�tott, �s � Istenem, k�rlek ne vedd el t�lem, ne most, csak most ne!

   - Daniel, Daniel... n�zz r�m! - k�rlelte remeg� ajkakkal, remeg� kezekkel v�gigsim�tva a fi� gy�r�tt homlok�n. - Dan... Danny...

   Vett egy m�ly leveg�t, azt�n visszatartotta a l�legzet�t �s im�dkozott, im�dkozott a mindens�ghez, k�ny�rg�tt...

   - Angyal voltam - motyogta k�ts�gbeesetten -, angyal voltam... �s �rted buktam el. K�rlek Daniel, k�rlek... elbuktam... k�rlek, bocs�ss meg nekem, bocs�ss meg, k�rlek...

   K�t biztons�gi �s az az orvos szedte le Danielr�l, akit az el�bb orrba v�gott. Mr. Sherwoodnak v�res volt a k�penye.

 

  Daniel csak hetekkel k�s�bb eml�tette, hogy hallotta, amit Tobias mondott. Azt�n meg azt mondta, hogy mindig is sejtette.

 

   H�napok teltek el, �s egyik�j�k sem eml�tette a t�rt�nteket. Egyik�k sem mondta ki, de a szavak ott cs�ngtek k�z�tt�k a leveg�ben, akkor is, amikor Tobias reggelit k�sz�tett Danielnek, aki emiatt elk�sett a munkahely�r�l, �s akkor is, amikor Daniel halk szavakat suttogott Tobias f�l�be, hogy el�zze a r�m�lom utols� foszl�nyait is. Daniel �jabban mindig meg�bredt Tobias zih�l�s�ra, de sosem k�rdezte, mir�l �lmodott.

   Volt egy olyan sejt�se, hogy tudja.

   Azt�n egyszer, egy egyszer� cs�t�rt�ki d�lut�non, Daniel v�ratlan dolgott k�rdezett. Valami filmet n�ztek a t�v�ben, �s popcornt ettek hozz�, amikor Daniel felpillantott Tobiasra, �s minden tov�bbi n�lk�l megk�rdezte:

   - Mi a neved? Az igazi neved.

   A hangj�ban nem volt v�d vagy keser�s�g, csup�n �vatos kiv�ncsis�g. Tobias elkomorodott.

   - Nincs igazi nevem - v�laszolta a f�lig �res popcornos t�lba meredve. Daniel felvonta a szem�ld�k�t. - M�r nincs. Megfosztottak t�le, amikor elbuktam.

   Tobias egy pillanatra becsukta a szem�t, �s s�hajtott egy m�lyet. Nem �rezte mag�t felk�sz�lve erre a besz�lget�sre. Persze Daniel nem hagyta annyiban.

   - Sajn�lom - motyogta maga el�. T�nyleg sajn�lta. - Megk�rdezhetem, hogy... hogy mi volt a neved?

   Tobias elk�nzott mosollyal az arc�n b�lintott egy apr�t. - H�t persze. A nevem Abadiel volt. Azt jelentette, hogy Isten szolg�ja.

   Daniel nem k�rdezett t�bbet.

 

   Hat �vvel k�s�bb kider�lt, hogy Tobias r�kos. Az orvosok m�g azt is mondt�k, hogy meg fog halni.

 

A szob�ban a hal�l �that� szaga terjengett. Megrekedt az apr� helys�gben, �s Daniel b�rmennyit is szell�ztetett, az nem t�nt el teljesen. M�r beleitta mag�t a b�torokba �s a falakba, mondogatta Tobias mindig, de Daniel sosem �rtett vele egyet, �s minduntalan nyitogatta az ablakokat, hogy a friss leveg� kimossa a hal�lt a lak�sb�l.

   �s a gondolatai k�z�l.

   (Az onkol�gus szerint m�r csak napok vannak h�tra.)

  Tobias az �gyukban fek�dt, n�h�ny cs� �s halkan pittyeg� k�rh�zi g�p t�rsas�g�ban, amiket szinte k�ptelens�g volt bezs�folni az apr� h�l�szob�ba, de Daniel ragaszkodott hozz�juk, ahogy Tobias meg ragaszkodott ahhoz, hogy otthon szeretne meghalni.

   � olyan egyszer�en besz�lt a hal�lr�l. Daniel sokszor k�ptelen volt felfogni, mi teszi sz�m�ra ezt ilyen k�nny�v�, ilyen... jelent�ktelenn�, mikor � legsz�vesebben ord�tana a keser� d�ht�l �s a v�gtelen tehetetlens�gt�l. Tobiasszal egy�tt haldoklott, de sz�m�ra �gy t�nt, egyed�l � �rzi ennek a s�ly�t.

   Tobias felk�h�g�tt az �gyban, azt�n meg a nev�t suttogta, Daniel, Daniel, � pedig �jb�l kinyitotta az ablakokat.

   Tobias csukott szemmel �lvezte a be�raml� koratavaszi szell�t, �s azt k�pzelte, hogy egy fecskemad�r, aki a f�jdalmasan k�k �gbolt legtetej�r�l n�z le a F�ldre.   N�ha szeretett volna rep�lni. Sosem tudta eld�nteni, hogy angyalk�nt tudott-e rep�lni, �gy igaz�n rep�lni, mint egy mad�r, de sz�rnyak ut�n mindig v�gyott.

   - Tobias?

   - Itt vagyok m�g - s�hajtotta v�laszul, �s �rezte, hogy megint mosolyog. Daniel szerint t�l sokat mosolygott az elm�lt napokban. De � nem b�nta.

   A v�lasz egy neh�z s�haj volt. Tobias nem nyitotta ki a szem�t, mert szeretett volna m�g egy pillanatig  fecskek�n rep�lni a semmiben, de azt�n Daniel �vatosan megszor�totta a kez�t, �s mondott valamit, amire egyik�j�k sem sz�m�tott igaz�n.

   - Azt hittem, az angyalok nem halnak meg.

   Tobias kinyitotta a szem�t. Daniel az �gya mell� h�zott sz�ken �lt, �s mindk�t kez�vel az � gyenge balj�t szorongatta. A szem�ben k�nnyek csillogtak, �s Tobias tudta, hogy zavarban van, mert igyekezett b�rmerre n�zni, csak az � szem�be nem. Halv�nyan elmosolyodott. M�r megint.

   - �k nem is - suttogta v�laszul. A hangja er�tlen volt, �s aggaszt�an halk. - De �n igen. �n m�r r�g nem vagyok angyal.

   Daniel idegesen megnyalta az ajkait. Ez egyike volt azon szok�sainak, amiket Tobias k�v�lr�l ismert �s szeretett.

   - Nekem mindig is az volt�l.

   - Akkor halhatatlan vagyok - v�laszolta mosolyogva.

 

   Tobias m�g aznap meghalt.

 

   Abadiel visszazuhant a Feh�rs�gbe, ami viharosan kavargott k�r�l�tte, ugyanolyan nyughatatlanul, mint ahogy a sz�ve vert a mellkas�ban. Mindenre eml�kezett. Danielre, a kopottas zongor�j�ra, Pian�ra, az �let�re... mindenre. Mostm�r tudta, mi�rt f�j.

   - K�sz�n�m - suttogta halkan a fiatal n�nek. - K�sz�n�m sz�pen.

   - Nincs mit.

   Egy darabig csendben �lltak egym�s mellett. Egyik�k sem mozdult, egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem. Abadiel pr�b�lta felid�zni Daniel arc�t, de itt a minden �s a semmi hat�r�n neh�z volt egy m�sik �letre visszaeml�kezni, m�g akkor is, ha az olyan �lettelinek, olyan gy�ny�r�nek t�nik. Nem tudta igaz�n felid�zni Danielt, de a szeretet�re eml�kezett, �s ez el�g volt neki.

   - Nos, k�sz vagy egy �j �letre? - fordult fel� ism�t az �benfekete haj� n�. �gk�k szemeiben szeretet �s nyugalom tany�zott, Abadiel �lvezettel n�zett bel�j�k.

   Megr�zta a fej�t.

   - Sosem vagyok r� k�sz - mondta szomor�an, de szavai m�g�tt nem volt elutas�t�s, csup�n b�nat.

   - Tudom, dr�g�m.

   Abadiel felpillantott. - V�ge lesz valaha? Megb�nh�d�m valaha...?

   A n� szomor�an elmosolyodott, ahogy kiny�lt, �s �vatosan meg�rintette Abadiel v�ll�t.

   - Az angyalok sosem halnak meg.

   Valahol a F�ld�n egy �jsz�l�tt s�rt fel.

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s