"Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését."

Sziasztok!

Most, hogy Kertész Imre nagysikerű művét, a Sorstalanságot olvasom, számtalan kérdés és gondolat felerült bennem a könyvvel kapcsolatban.

Véleményem szerint irodalmilag, nyelvezetében valóban egy kivételes alkotás, bár ha fáradtabban ültem neki, akkor ennek következtében már kicsit nehéz is volt megérteni a hosszabb, többszörösen összetett mondatokat.

A történet maga végig egy szálon fut, ha belegondolunk, csupán egy dolog történik: a koncentrációs táborba eljutás és annak a jellemzése.

"megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor."

A gyermekek gondtalan lelki világából csöppenünk a borzalmak mezejére, ám ez sem igaz: a pesti zsidó kisfiú már otthon láthatta az élet árnyoldalát, ugyanis szülei elváltak, és az ő elhelyezésén rengeteget veszekedtek, de a táborból visszagondolva ez is csak egy kedves játéknak tűnik... csupán egyszerű cívódás, de a lágerben nem ez a kérdés: élet-halál harc folyik.

A mű vége felé haladva egyre tragikusabb lesz a fiú sorsa: betegségei, gyengesége miatt kórházba kerül, és ki tudja, mi várhat még rá...

"Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is."

Ezután felmerülnek bennem a kérdések: Mi bűne lehet egy szinte még gyermek zsidónak? Mitől rosszabbak a zsidók, mint bármelyik német? Kijelenthető -e egy népcsoportól, hogy ők egységesen rosszak? Egyáltalán, ki a rossz és a kegyetlen egy ilyen helyzetben?

Sziasztok!

Kicsit elhúzódott a "nyári szabadságom", hogy úgy mondjam, de most igyekszem visszatérni újult erővel, új írásokat hozni, könyveket bemutatni, és persze minél több érdekességet bemutatni, ami az írással kapcsolatos. :)

Előttem még egy-két kötelező olvasmány is áll, Márai Sándortól A gyertyák csonkig égnek és az Egy polgár vallomásai... ezek kapcsán sok eltérő véleményt hallottam, valakinek a kedvenc könyvei Márai-művek, ám negatív kritika is volt szép számmal.

Hamarosan elválik, hogy nekem fog -e tetszeni, de mára búcsúzom egy Máraitól származó idézettel, és szép estét kívánok mindenkinek! :)
Frissítésekkel pedig jelentkezem, amint csak tudok!

Írni sokféleképpen lehet. Van, aki egy szobában ül és ír, nem csinál semmi mást. Ezek boldogok. (...) Aztán vannak, akik úgy forgatják a tollat, mint a tőrt és kardot, vérrel írnak. (...) Ezek az írók, akiknek az írás csak eszköz, mert meg akarják változtatni a világot, ezek a boldogtalan írók, akik hatalmasok, mert van szellemük és erejük, de nincs bennük csend és áhítat, s ezért boldogtalanok. Ezek, akik le tudnak döfni egy szóval egy királyt, vagy a világrendet, de nem tudják kifejezni azt, ami az élet titkosabb értelme, az elragadtatást, hogy itt élünk a földön, a boldogságot, hogy nem vagyunk egyedül.

Sziasztok!

Javában tombol a nyár, ezért sajnálom, de nem tudok olyan sokszor jönni friss ajánlókkal, írásokkal. Augusztus második felében újult erővel jelentkezem és nagyobb gyakorisággal!

Nektek is jó pihenést, élvezzétek ki a nyarat, legyetek sokat vízparton, a barátokkal vagy egy hideg limonádé mellett, esetleg fesztiválokon!

Sziasztok!

Elnézést, hogy kicsit hosszabb ideig nem tudtam jelentkezni, de a nyár már csak így telik, ennyi programmal, ennyi szórakozással. :)

Sok más diáktársam is most küzd meg a kötelezőkkel, vagy éppen pihenteti őket, de köztük is lehet ám érdekes olvasmányt találni. Én az idei listából szeretnék ajánlani egy nekem kedves művet.

Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok

CLICK - A megadott linken ingyenesen elolvasható a teljes mű!

A modern dráma műfaja sokkal közelebb áll hozzám, mint gondoltam, és természetesen könnyebb is megérteni, mint a több száz évvel ezelőtt írt műveket.

Dürrenmatt ugyan "komédiaként" adta ki rövidke történetét, mégis végig ott rejlenek a sorok között a mélyebb gondolatok, az emberiség nagy kérdései. Ugyanakkor a dráma egy izgalmas krimi is egyben, bár a hangsúly nem feltétlenül ezeken van, hanem az emberi tettek pszichológiáján.

A mű érdekes helyszíne egy magánszanatórium (boldondok háza) ahol három beteg, aki addig mintapáciens volt, sorban követnek el gyilkosságokat, ám nem lehet hiábztatni őket, mert nem normálisak... vagy mégis? Vajon mi vezérelte őket? Mi számít normálisnak, és hol kezdődik az őrület?

Szép lassan arra is fény derül, hogy nem mindenki az, aminek mutatja magát, hogy valójában egy zseni rejlik meg az őrültek között, és gondolatai többet érnek, mint amit el tudnánk képzelni.

Sziasztok!

Kicsit megbetegedtem sajnos, de így, iskolamentes hétköznapokon legalább kipihenem magam, és addig is olvasgathatok az árnyékban.

Nagyon régen forgattam már a kezemben Szabó Magda könyveit, de még tervben van, ezért most tőle gyűjöttem össze néhány szép idézetet. Remélem elnyeri tetszéeteket és Ti is hamarosan a magyar irodalom már-már klasszikussá vált írónőjének könyveit olvassátok majd!

"Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is."