Sziasztok!

Ma egy kortárs író néhány szép gondolatát gyűjtöttem egy csokorba, ezek azok, amelyek engem elsőre megfogtak. A szerzőnek egyébként sok jó novelláját, történetét olvastam már, mindenkinek melegen ajánlom, aki valamilyen könnyed, mégis tartalmas olvasmányra vágyik!

"A történetek sem ott kezdődnek, ahol az első szó elhangzik, vagy az első mondat papírra kerül. Minden történet mögött ezer és ezer előző történet lapul, melyekre talán sohasem derül fény. Nem, nem vesznek el ezek a történetek, csak ott maradnak valahol érintetlen magányban és messzeségben. És fájnak... mindaddig, amíg valaki áldozatot hozva, önmagában ott legbelül, fel nem tör egy pecsétet... Hogy tartottam valaha a szótól: áldozat. Mire figyelhettem akkoriban, hogy nem vettem észre, ez a kulcs. Áldozatot hozni. Magunkból adni, magunkat odaajándékozni. Mindenen túlmutató, mindent felülíró, hatalmas szabadság bennünk, hogy bármikor megtehetjük."

"Azt hisszük, hogy erőszakolni kell mindent az évek során. Fogni, vinni, el nem engedni, összeszorított fogakkal gyűjteni, cipelni csak előre. Csak sokára ismerszik meg az élet nevű különös jelenség természete. Hogy az elengedés többet segít, mint a görcsös akarás, s hogy az elégedett embert kudarc nem éri."

"Hová tűnik a fájdalom? Elpárolog? Fölszívódik? Vagy ott áll lesben valahol egy sötét szögletben, és csak a pillanatot várja, hogy felbukkanjon. Hová lesz? A leghihetőbb, hogy bennünk marad. Itt van, láthatatlanul. Elnyúlik, elterül, nincs is. Nem érzünk a jelenlétéből ilyenkor semmit. Pedig biztosan itt ólálkodik. Hogyan tudna másképp, ha akar, egy másodperc tört része alatt elhatalmasodni rajtunk? Hogyan tudna rögtön és azonnal úgy fájni?"

És az idézetek sorát egy gyönyörű természeti képpel zárnám, íme:

"Egyszer megkérdezte tőle, miért van fönn minden hajnalon. Azt mondta, vétek aludni ilyenkor, gyerekem. Nézd a leveleken a harmat gyöngyeit, hallgasd a madarak álmos pittyegését, nézz keletre, ahol vörösből folyékony arannyá lesz az ég... Tudod, mi a hajnal? Az éjszaka legkisebb lánya. Tiszta és odaadó."

Sziasztok!

Végre volt egy kis időm, hogy az oly régóta várólistán lévő Átmeneti üresedést a kezembe vegyem. (J.K. Rowling első felnőtteknek szóló könyve)

Már a kezdés is nagyon megdöbbentő, az írónő éles kontrasztot mutat az idilli angol kisváros és a haláleset között. Tökéletesen megfesti a valóságot, az emberek viszonyát a halállal: legtöbben csak azt nézik, hogyan profitálnak majd Barry Faribrother hirtelen eltávozásából, és igazán kevés ismerős érez csak részvétet.

A városka önmaga sem az, aminek elsőre látszik: hiába a bájos kis apátság, a főtér díszes órája, valójában a boldogság nehezen megtalálható Pagfordban, családi viszályok, iskolai botrányok, személyes ellentétek jelennek meg a mindennapokban.

Én leginkább erős idegzetűeknek ajánlom, mert persze nem maradnak ki a káromkodások, a gusztustalan, vagy éppen közönséges leírások is, és megdöbbentő szembesülni, hogy néha mi is hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mint Pagford lakosai.

Az első pár oldal elolvasás után én azonnal megtaláltam a környezetemben a hasonló vonásokat, és azóta is kritkusabb szemmel figyelem a kicsinyes emberi játszmákat. Felkavaró, de maradandó olvasélménynek bizonyul Rowling legújabb sikerkönyve.

Sziasztok!

Már Christy-vel elkezdtük megbeszélni az oldal új designjának részleteit, addig is egy találó gondolatott hoztam estére Szilvási Lajostól. Egyetértetek Veled? Én abszolút.

"Jó volna nagyon sokat aludni. A nap huszonnégy órájából legalább tizenhatot. Az alvók elszakadnak az élettől, s meg is halnak egy kicsit addig, amíg fel nem ébrednek. Kényelmes állapot. Sok kellemetlenségtől megszabadít."

Sziasztok!

Elnézést, hogy bő 1 hete nem jelentkeztem, de elutaztam hosszabb időre.

Még ezelőtt kölcsön kaptam egy régi könyvet - Dale Browntól A bombázó című művet. Kíváncsian forgattam a kezemben: vajon sok repülős leírás van benne? A katonai hadszínteret hogy ábrázolja? Megjelennek az érzelmek is benne? Mennyire zavaró, hogy nem éppen a jelenkorban játszódik? Milyen a nyelvezete?

Ezt csak egyféleképpen tisztázhatom: ha én magam nyitom ki óvatosan a kicsit megsárgult lapokat és a szemem végigfuttatom az első soron. Megragad. Kalandosnak hangzik, persze még csak most kezdtem, meglátom, mi sül ki belőle.

Azért is különösen kedves ez a könyv nekem, mert egy olyan ismerősömtől kaptam, akinek az előző ajánlása is szuper volt! Valóban, azóta készülök arra, hogy még több Szilvási Lajos könyvet elolvassak.

Ha valaki ismeri a szerzőt, vagy magát a művet, írja meg, hogy tetszettek a könyvei, kíváncsian várom a véleményét a chatbe!

Sziasztok!

A helyi könyvtárban újabb Vörös pöttyös könyvre bukkantam - ez ugyebár a Könyvmolyképző Kiadó most divatos, fiataloknak szóló sorozata.

Eleinte leginkább sci-fi műfajban jelentettek meg műveket, majd szinte teljesen általánossá lett a logó: valami csak vörös pöttyös. Ma már romantikus sztorikat, krimiket, kalandregényeket, történelmi műveket is kínálnak az ifjúságnak, de sajnos azt kellett észrevennem, egyre kevésbé garancia ez arra, hogy adott könyv fog tetszeni nekem.

CLICK

Állítom, hogy még most tis találni számtalan jó kötetet a sorozatban, ami valóban lebilincselő, olvasmányos, de egyre több az átlagos, unalmas történet, vagy túlásokba ütközök a fantáziaregények terén. Már olyan világot álmodnak meg, ami a képzeletben sem működhet jól...

Az általam kedvelt néhány Vörös pöttyös könyv: (régebben olvastam őket)

Aprilynne Pike: Wings

Cassandra Clare: A végzet ereklyéi

Maggie Stiefvater: Shiver

De a legnagyobb kedvencem volt, az igazi, a hibátlan: Sarah Dessen: Altatódal

És Nektek melyik tetszett a legjobban? :)